Tanulási zavarok kezelése

Diszlexia

A diszlexia az átlagos vagy átlagon felüli intelligenciájú gyermeknek jelentős, idegrendszer működésében keresendő okokkal magyarázható olvasási elmaradása. Az olvasás zavarát okozhatják fonológiai, vizuális és auditív feldolgozásbeli deficitek. A szótalálás és a feldolgozás sebességében is zavarok mutatkozhatnak.  A sérülés bekövetkezhet a születés előtt, a szülés alatt vagy után is, de genetikus okai is lehetnek.

Fajtái szerint beszélhetünk felszíni diszlexiáról, fonológiai diszlexiáról és mély diszlexiáról. Ilyenkor a gyermeknek speciális olvasástanítási módszerre van szüksége.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden olvasástanulási zavart tekintünk diszlexiának. Minden iskolában vannak olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg olvasni az átlagosnál, ez azonban nem egyértelműen diszlexiára utaló tény. Társaikhoz képest való elmaradásuknak több oka is lehet, pl. sok hiányzás az olvasástanulás időszakában, a gyermek képességeinek nem megfelelő olvasástanítási módszer vagy éppen a gyors tempó. Ebben az esetben csak olvasási nehézségről beszélünk, melynek korrekciója jóval eredményesebb, mint a diszlexiásoké. Csakis teljes körű vizsgálattal bizonyosodhatunk meg arról, valóban diszlexiás-e a gyermek. Magyarországon Ranschburg Pál nevéhez fűződik az olvasási zavarok felismerése. S munkássága nyomán Meixner Ildikó dolgozta ki a máig is használatos diszlexia-vizsgálatot, illetve korrekciós eljárásként a reedukációs módszert.

Diszkalkulia

A diszkalkulia olyan tanulási zavar, melynek esetében az egyénnek a matematika megtanulását szolgáló képességei egyéb képességeihez mérten kórosan alulmaradnak. Magyarországon már 1905-ben felismerte e jelenséget Ranschburg Pál, de csak az 1970-es évek elején kezdtek vele foglalkozni. A diszkalkulia oka az érzékelés-észlelési folyamat sérülése. Ez lehet mozgásos, taktilis (tapintásos), akusztikus (hallási), vizuális (látási) észlelés, s érintheti a szerialitást (sorrendiség) is. A diszkalkulia-veszélyeztetettség tünetei csakúgy, mint a diszlexiáé/diszgráfiáé, már nagycsoportos korban felismerhetők. Többnyire azok a gyermekek a legveszélyeztetettebbek, akik megkésett/akadályozott beszédfejlődésűek, általános pöszék, valamint diszlexia-veszélyeztetettek. Sok esetben azonban a diszkalkulia ténye csak iskolában derül ki, itt szembesül a tanító, a szülő, a gyermek azzal, hogy rendkívül nehéz a matematikai műveletek elvégzése, az eszközhasználattól való elszakadás, a szöveges feladatok megértése. Ilyenkor a korrepetálás és az otthoni rendszeres gyakorlás sem segít, a gyermekkel szakembernek kell foglalkozni egyénre szabott terápiával.

Diszgráfia

Diszgráfiáról beszélünk akkor, ha megfelelő tanítás és normál intelligencia mellett a helyesírás vagy az írás technikájának területén jelentkeznek zavarok, amelyek a leírtak olvashatóságát nagymértékben megnehezítik. Ahogy csak arról a gyermekről mondhatjuk el, hogy tud olvasni, aki biztos az olvasás technikájában, és érti is, amit olvas, ugyanígy igaz az is, hogy az a gyermek tud írni, aki nemcsak másolni tudja az írott vagy olvasott szöveget, hanem a hallottakat, illetve a saját gondolatait is le tudja írni.

A diszgráfiának is két fajtája lehet: az egyik esetben a külalak rendetlensége a feltűnő (rendezetlen íráskép, kusza írás, egyenetlen betűnagyság, bizonytalan vonalvezetés, a sorok és margók figyelmen kívül hagyása…), a másik esetben a külalak viszonylag rendezett, de a szöveg sok helyesírási hibát tartalmaz, esetleg az értelem sérül (hiányos betűformák, az ékezetek elhagyása; betűk, szótagok esetleg szavak kihagyása; betűk felcserélése (d-b, d-p); betűk, számok fordítva írása; szóköz, sorköz be nem tartása; egybeírás-különírás szabályainak be nem tartása...)